Úgy gondoltam 3-5 bizonytalanul meghatározott kategóriába rendezem a Linuxokat, a Krumplitól Arch-ig. Előre leszögezem, ez egy komolytalan embertől származó komolytalan írás, ezért kérlek kellő komolytalansággal kezeld.
A Krumpli
A Felhasználó barát
Kubuntu
Az Ubuntu KDE kiadása volt az első alternatív Ubuntu telepítő amit a Canonical is támogatott. Egyes vélemények szerint, adni kellene neki egy esélyt mint fő kiadás. Persze voltak hullámvölgyek, főleg maga a KDE fejlesztőknek és belső feszültségeknek köszönhetően, de mára teljesen kiforrott. Nem nagyon lehet mellélőni vele. Kiszolgál mindenkit, közben még szép is.
A beállításoknál el lehet veszíteni a fonalat, látszik hogy Günter csak individual módban használta a BMW-t. Ott volt hasonló áttekinthetetlen német maximalizmus.
A sebessége és az UX néhány ember számára nehézkesnek hat, de erről csak a béna animációk tehetnek. Nagyon picit kell vele foglalkozni és elég jól szolgál.
Linux Mint Debian Edition
Ha kellene valami stabil és klasszikus elrendezésű, mindenképp javaslom a Cinnamon asztallal érkező LMDE-t. Ez a disztribúció a nagy B-terv a Mint projekt számára, ha véletlenül a Canonical beszántaná az egész Ubuntu vonalat. Nekem azért esett a választásom erre, mert nem igazán tetszik a fővonalas Mint. A kernel választó meg pár apróság kivételével majdnem minden Mint okosságot tartalmaz, és folyamatosan fejlődik. Kétségek esetén, érdemes a fő Mint verziókból választani, én a Mate használatát javaslom a régi gépeken. Én nem voltam és soha nem is leszek keményvonalas Linux Mint használó, de el kell ismerni teljes élményt nyújtanak. Ez már sült-krumpli kategória, egyáltalán nem a gurmé fajta, olyan burgerdonalds szottyadt féle.
Manjaro XFCE
Ha újabb számítógéped van, akkor mindenképp érdemes valami flexibilisebb megoldás után nézni. A korábban felsorolt kiadások inkább LTS ciklust követnek, a Manjaro ezzel szemben rolling-release modell szerint épült fel. Ami azt jelenti hogy sokkal gyorsabban frissül, és nagyobb eséllyel támogat új hardvereket. Az Arch alapoknak hála van AUR támogatás, ezért a homebrew szoftverek sokkal kényelmesebben lehet telepíteni és frissen tartani. Érdemes azonban vigyázni, megfelelő hozzáértés nélkül könnyen rosszul sülhetnek el a dolgok. A Manjaro inkább pragmatikus mintsem filozofikus, ezért nem kell majd sokat foglalkozni a beállításokkal telepítés után. Javaslom, de csak azoknak akik a fentieket már kipróbálták, embere válogatja mennyire lesz gyümölcsöző a viszony. Manapság minden hozzáértőnek tűnő tech csatorna ezt nyomatja milyen menő, de hosszú távú tapasztalatokat nem szoktak közölni.
Bizniszes
A Fedora különleges kiadása még a SilverBlue, korábban Atomic Workstation néven volt ismert. Az OSTree indítható lemezképek formájában terjeszti a frissítéseket, mint egy okostelefonnál, a helyi rendszer főleg a bootloader konfigurációját végzi el. Azt ígéri, hogy soha többé nem kell a rendszer piszkálásával foglalkozni, és a következő újraindításkor már az új friss rendszer bootol be. A root alapjában read only módban fut, ezért sokkal biztonságosabb és robusztusabb. A Gnome Software segítségével lehet rendszerfüggetlen Flatpak csomagokat felrakni, alapból nincsenek RPM-ek telepítve. Igény esetén bele tudja fordítani a rendszerképbe a kívánt RPM-eket is, de a fejlesztők eredeti elképzelése szerint erre nem lesz szükség a jövőben. A Fedora mindig is igényelt egy bizonyos hardver és tudás színvonalat, ami miatt nem lesz mindenkinek szimpatikus, sem pedig jó. Ez így is van rendjén, ettől különleges a Fedora.
Ebben a kategóriában meg kell még említeni az openSUSE Leap-et, ami szintén RPM alapú. Használtam egy ideig, nem volt vele semmi probléma. Aki egy kis izgalomra vágyik annak ott a Tumbleweed a gördülő openSUSE, a Manjaro közvetlen vetélytársa, szinte azonos frissítési ciklusokat követnek, de a Tumbleweed esetén teljes lemezképeket szinkronizál a rendszer dist-upgrade segítségével. Ez megtréfálhatja a felhasználót, ha nem volt tiszta mit akarok mondani, akkor hagyd a francba, nem neked való.
Arch
Mit írhatnék még, nem volt kiemelkedően jó év a mostani, (fogatlan hangulatjel). A legtöbb disztribúció és projekt ennek ellenére hozta a kötelezőt. Ha nagyon lusta lennék, berakhatnám a (tudományosan elfogadott) DistroWatch Top 10 listáját, de nem akarok én rosszat senkinek. Köszönöm hogy végig olvastad, ne felejts el ismeretlen emberekkel veszekedni Facebookon.