Megint nem bírtam magammal, és direkt tönkretettem a jó kis Fedora rendszerem csak hogy kipróbálhassak valami újat. Na jó, őszinte leszek: Kicsit élhetetlenné vált már, hogy ébredés után folyamatosan nincs WIFI a gépen, és meguntam. Mondom asszony pajtás is Ubuntu-s legyünk akkor bifokálisok.
20.04.1 LTS mi baj lehet?
Kegyetlenül felhúztam magam, mert vakon megbíztam a rendszerben, szépen letakarítottam az UEFI bejegyzéseket stb, mondom ebből úgyis tiszta telepítés lesz. Lett volna, ha a Canonical nem rontja el egy hosszan támogatott terjesztés telepítőjét és minimálisan kipróbálják, hogy uram bocsássa meg, legalább a billentyűzet egér működik oszt? Hát nem működik. Túl vagyok a kezdeti lépéseken, magyar, magyar billentyűzet ki is próbálom, csodásan megy. Átmegy a felhasználó létrehozására. Mi a fene, angol lett. Nem tudom beírni a becsületes nevem, se a jelszavam. Mondom én néztem be valamit, újraindítom a telepítőt, extra figyelmesen. Csak megint angol. Ó hogy verjem bele…
Elkapott az agyvérzés, elővettem a géphez adott 18.04 OEM telepítőt, felrakom. Hányok egy sort. Mondom na most mi francot csináljak, itt a tökéletes alkalom kipróbálni mindent amit az utóbbi fél évben letöltöttem, mer mér ne? Nem lehet, hogy nem próbálom ki a Focal Foshalmazt, nyomtam neki egy upgrade-et fel is ment viszonylag gyorsan.
Dell tárolókat kikapcsolta, és úgy látszik nem is fogok kapni hivatalosan 20.04-et, mert sehogy nem tudtam életre kelteni őket, mivel nincsenek ott. De ami ezután fogadott, az valami förtelem. A 18.04 egy lomha, vizuálisan megterhelő rendszer volt, ami viszonylag stabilan tette a dolgát, ha az ember megszokta. Na de a 20.04, az nem is jó de legalább szar. Konkrétan nem telt el óra, hogy ne lett volna jelenteni való a Canonicalnak hogy éppen mi szarta össze magát. Az egész olyan volt, mintha bepuncsolva 3 haverommal össze raktunk volna egy Debian Unstable Forkot, amire ráírtuk volna hogy Linux Mint. Elnézést ez már gonosz volt tőlem. De viccet félretéve tényleg kritikán aluli volt a produkció, szóval mentem tovább
PoP_OS! 20.04 LTS
A System76-nál azt nyilatkozták egyszer, annyira bugos az Ubuntu installer, ha tőlük vesznek Ubuntu-s gépet ahhoz is inkább a saját installerüket csomagolják, mert kevesebb munka megcsinálni, mint mindig tákolni az Ubuntut-t. Hát van is benne valami, mert a POP OS is lecserélte az eredeti Ubuntu telepítőt, és láss csodát OEM módban települ és kutya baja. Úgy ahogy egy 2020-as rendszernek működni kell. Itt a sok kis apróságon vérzett el a rendszer, lokalizációk hiánya, túlságosan is megmókolt Gnome Shell, amit szándékosan úgy alakítottak ki, hogy például ne tudjam felrakni a Gnome Software alapcsomagot függőségi hibák nélkül. Valahogy nem jött be a sok Elementary alkalmazás, szóval letöröltem.
Open Suse Leap 15.2
Hát ez is egy új kiadás, de öreg mint a penészes sajt. Olyan Debian Stable meg Ubuntu 18.04 színvonallal teszi a dolgát. Biztosan beton stabil, de annyira nehézkesen tette a dolgát, meg annyi előtelepített vacak volt benne, hogy kb 10 percig bírtam használni telepítés után. Pedig nagyon bíztam benne. Annyira elvette a kedvem, hogy a Tumbleweed-et kihagytam. Nincs kedvem minden frissítést dist-upgrade módon csinálni.
Debian Testing
Már esteledett, de sehol semmi. Elbénáztam egy sort hogyan lehetne beszerezni egy Debian Testing Nonfree iso-t de rájöttem hogy nincsen. Azért nincsen mert a Testing iso inkább a telepítő tesztelésére szolgál mintsem ezen terjesztik a rendszert. Haladjunk...
Szóval akkor leszedtem egy 10.5 Live Gnome Nonfree ISO fájlt és kezdődhet a móka. Azt javaslom, aki erre a kis „rolling release” Debian mókára adja a fejét, hogy mindenképp frissítse fel a felrakott Debian Stable rendszert mielőtt belekezd, mert elég szívás volt egy pár hetes állapotot rögtön Testingre frissíteni. Semmi megoldhatatlan, de Debianhoz méltatlanul sokszor kellett neki futni, szám szerint kétszer az upgrade-nek.
Szóval jött ez a rendszer, ami még csak nem is arra van kitalálva, hogy mindennapos használatba legyen, és elkeni a száját az összes ilyen csicsás meg fővonalas terjesztésnek. Kellett persze csinosítani, se betöltő képernyő, néhány alkalmazásból érdemes a flatpaket használni. Vannak még apróságok, mint például Firefoxból csak ESR verzió van, és a Flatpak se megy jól belőle, de ha nagyon akarnám meg tudnám oldani. De nem érdekel különösebben mert így is hibátlanul működik… Eléggé lesújtó, hogy azt az energiát amit bele lehet ölni ezekbe a „felhasználó barát” rendszerekbe, másodjára kell eljátszanom, hogy a végén Debian lesz belőle. Ugyanez volt amikor Linux Mintre akartam fájlszervert meg HTPC-t csinálni. Elpöcsöltem vele órákat, majd a végén jött a Debian, ronda lett, de legalább megy. Ugyanez van a Wifivel. 5.7-es tököm tudja milyen kernel van most fent, és láss csodát. Van Wifi ébredés után. Mi a trükkje? Semmi, rendesen meg van csinálva. Ugyanezt érzem a Gnome Shell esetében. Minimális számú, de hasznos kiterjesztés van felrakva, meg alapból fent van a Gnome Tweak Tool is, mintha ezt a rendszert olyanok rakták volna össze akik életükben használtak is Gnome-ot.
Ugyanez a Fedora is, annyira gyári jellegű az egész, nem akar okoskodni, meg mindenféle egyedi témákkal kitűnni a tömegből. A vége úgyis az lesz, hogy használod, nem pedig nézegeted.
Nem nagyon látok bele, hogy lehet stabilabb egy mondhatni tesztelés nélküli teszt verziós Debian egy hosszan támogatott 2 éve faragott Ubuntunál. Ráadásul mindkettőt Upgrade formájában kellett felraknom. Szóval teljesen fair összehasonlítás volt.
Most tényleg kíváncsi vagyok meddig bírja... úgyis vissza teszem a Fedora-t ha van valami, mert annyira végletekig van csiszolva a felhasználói élménye, hogy ehhez képest minden csak egy házi tákolmánynak tűnik. Bármennyire is próbálom a Debiant ebbe a szerepbe kényszeríteni, sose fog teljesen villogás mentesen bootolni az UEFI logóval meg stb. Nagyon nem ez a prioritás, és ezt el is tudom jelenleg fogadni, mivel 10-ből 10-szer működik az a szemét WIFI! Na majd a következő kernel frissítés jól szétkúrja. De van megoldás erre is. (xanmod-lts)