Olvasgattam Linuxos cikkeket az interneten, jótól a csapnivalóig nagy a szórás. Ezen felbuzdulva megcéloztam egy erős kettest. Arra jöttem rá, hogy 2015 óta én még sosem foglalkoztam "barátságos" Arch alapú disztrókkal. Kapóra jött tehát, hogy felrakjam a Manjaro legújabb kiadását. GNOME mellett döntöttem, gyakorlatilag 1 éve már nem is használok más környezetet. Meglepődve tapasztaltam két kiadás is létezik belőle. Van a normál és van a minimal lemezkép. Mindkettő jól működik, kezdésnek jobbnak láttam a normált, mégis csak abban ismerszik meg a rendszer készítőinek szándéka. Viszont a minimal szépsége pont az üres lap filozófia, nekem lehet szerencsésebb lett volna ezzel kezdeni.
Telepítés
A Normál méretű telepítőt Etcherrel feltoltam a kedvenc piros pendriveom-ra és már töltött is befelé a live munkamenet. A Manjaro egész régóta OEM logós boot képernyőt használ, felesleges üzenetek nélkül. Tetszik, de még nem annyira fluid mint egy Fedora, itt ott van villanás, fekete képernyő.
A telepítést a Calamares Universal Installer Framework végzi. Manapság minden értelmes disztribúció ezt "használgatja". Olyan mint az Ubuntu telepítője, csak sokkal
Első lépések
Nekem ezekkel a fullos out of box élményre hegyezett Linux disztrókkal az a bajom, mintha más gépét használnám. De rögtön telepítés után. Legalább 10 alkalmazást töröltem le, és elkezdtem vissza "Vanillásítani" szerencsétlen felpimpelt Gnome-ot. De ez csak én vagyok, rengeteg más ember szereti a funkciógazdag minden kiegészítővel felszerelt rendszereket. A céltalan flat témázásnak se vagyok feltétlen híve. Előbb utóbb úgyis a gyári Adwaita téma kerül elő, ahogy nálam is történt. Olyan idegesítő apróságokat szoktak benne felejteni a művészurak mint például a fájlkezelő állapotsorában nincs háttér a szöveg előtt. KDE kurzor GNOME alatt? Gyerekek, ne már! Lehetne egy választó, milyen kinézetet szeretnél magadnak, stock vagy manjaro vagy ilyesmi. Mindegy is nem idegesítem fel magam rajta, mert ez ilyen ész kész. Azóta megtaláltam a Vanilla Gnome csomagot az extrák között, és végre leszedhettem minden utólagos vizuális és kiegészítős mókolást a rendszerről. Meglátjuk mennyire lesz hasznos.
A Manjaro Welcome ezektől eltekintve egy ügyes kis program, ami tovább erősítette ezt a csapjunk bele érzést. Nem beszél mellé sokat, a régi Windows XP Blade Post Install-ra hasonlít, de szép is volt... kicsit nosztalgikus újra látni ilyesmiket.
Szoftverek + Hardverek
A rendszer friss kernelt futtat, van lehetőség LTS verziókat is választani. Nem hiszed el, visszatért a hitem! Alig fogyasztott a takarítások után 1GB RAM-ot, ami rendkívül jónak számít a Gnome esetében. Ha már Gnome, meglepődve tapasztaltam, hogy nem a legújabb kiadását használja a Manjaro csapat (még), hanem megvárják mire kiforr egy kicsit. Helyes, de emiatt a teljesítmény nálam némileg darabos volt itt ott. Többre számítottam, de ami nem GUI az hasít mint az állat. Programok gondolkodás nélkül nyílnak, minden zökkenőmentesen magabiztosan működik. LTS kernellel sem feltétlen rossz választás ez a rendszer.
A Pacman/Pamac GTK páros szenzációs, szépen logikusan teszi a dolgát, gyors és egyértelmű. Csak úgy pörögnek felfele a csomagok a rendszerre, minden van ami kellhet Linuxra és még az AUR-t be se kapcsoltam. Na de még snap és flatpak támogatás is van, ez már maga a mennyország, csak győzd megkülönböztetni és frissen tartani őket. A Z shell nem a kedvencem, én olyan Bash kinda guy vagyok. De elfogadom a változást. 30 éves szoftver, de méltatlanul kevesen ismerik.
A hardverek támogatása egész jónak mondható, a rendszer hűvösen és halkan teszi a dolgát. Ez magyarázatot ad a néhány akadásra amit tapasztaltam. Nagyon jók a motorháztető alatti mókolások, teljesen asztali, laptopos szemmel lett összeállítva. Ezzel sincs sok dolgom, NA ezt például nagyra értékelem, amíg nem okoz bajt.
Támogatás
Az online közösség az egyik nagy érv a Manjaro használata mellett, megmondom őszintén én magyar nyelven nem sokat találtam. Az arany sztenderdnek számító Arch Wiki nem minden szava érvényes a rendszerre, de szerencsére van saját Wiki oldaluk is. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet: A Manjaro csak annyira Arch mint az Ubuntu Debian. Mindenféle minősítő jelző nélkül, csak mondom: Lehetnek meglepetések.
Ahogy én látom: A Manjaro legnagyobb problémája a gyorsan jött népszerűsége. Mindenkinek próbál megfelelni. Kezdőknek, profiknak, kinézetben és szoftveres felhozatalban is. Nagyon nehéz teher ez, de dicséretes amit össze raktak. Én még keresem a konzervatívabb kevésbé témázott pimpelt Manjaro spint. (Arch lesz az) Ha nem lesz gond a WiFi-vel akkor tartósan fogom tesztelni, mert működik. Csak nem vagyok tőle elragadtatva. Ez is a jele annak, hogy bátran tudom ajánlani másoknak!