Amikor először telepítettem Linux-ot a gépemre, nem igazán tudtam, hogy mit csinálok. Nem ismertem a telepítőket, sem az alapfogalmakat. Utólag belegondolva, igazán vakmerő vállalkozás volt. Persze ez a kisebb adrenalinfröccs, hogy lelki szemeim előtt tűnik el az összes emlékem, nem feltétlenül volt része a készítők eredeti elképzeléseinek. A legrosszabb amit tehet, egy kezdő felhasználó, hogy vakon rábízza a szoftverre, hogy csinálja amit jónak lát. Az automatikus telepítés helyett inkább készüljünk fel. Felturbóztam a cikket 2020-ra, úgyis divat most a remake meg a nagy visszatérések. Olvassátok szeretettel.
Ahhoz, hogy biztonságosan és remélhetőleg sikerrel telepíts magadnak egy disztribúciót, meg kell ismered a GNU/Linux könyvtár szerkezetét. Igen tudom, most készülsz feladni az egészet. Nagyon bonyolultnak tűnik, de cikkemben megpróbálom olyan egyszerűen és rövidre fogva elmagyarázni, amennyire csak lehet.
Gyökér
A Linux is hasonló módon tárolja a fájlokat mint a Windows. Itt is hierarchikus elrendezést követ a rendszer.
A Linux főkönyvtára a Gyökérkönyvtár. Jelülése egy perjel: / Ez a könyvtár nagyjából a C:\ meghajtónak, és az azon található mappák tartalmának felel meg. Ezt az elrendezést illik tiszteletben tartani. A felhasználók a /home könyvtárban játszadozhatnak kedvükre. Minden más tabu. Eddig nincs is gond általában, nagy a rendetlenség, (igazából szabványosított rend), de majd megszokom. A csavar ott van a történeteben, hogy a Linux-on a partíciókat is mappaként jelzi (csatolja fel). Windows felhasználóként teljesen világos, hogy melyik meghajtó melyik. C: D: E: stb. Nem kell megijedni, itt is megjelennek a felhasználói felület „sajátgép” részében. Azonban ha dolgozni kell velük, jó ha tudjuk merre keressük a dolgainkat. A cserélhető meghajtók általában, az /mnt vagy /media vagy /home alá csatolódnak, de természetesen ezek is megjelennek a felhasználói felületen.
Egy kis vizuális példa, hogy miről beszélek:
Jól látszik, hogy mit hol lehet elérni valójában.
Kézi particionálás
Egy átlagos Linux rendszert minimum két-három partíció létrehozásával ajánlott telepíteni. Az első, a már megismert / root könyvtár, a második pedig a lapozófájl a /swap. UEFI esetén létre kell hozni egy /boot/efi partíciót is, a fenti képen látszik hogy nálam 1GB méretű biztos ami biztos.
Azért van szükség külön swap partícióra, mert így fájlrendszertől függetlenül optimális teljesítmény nyújthat a rendszer lapozáskor. Ezt szokás a merevlemez elejére tenni. Régebben a memória kétszeresét ajánlották, de ezek az idők már lassan elmúlnak. Általában 2-3 GB-os méret minden rendszer számára kielégítő. Ha hibernálni is szeretnél, akkor 1:1 vagy 1:1,5-höz méretarány javasolt. Mivel saját fájlrendszert használ (Linux-cserehely) így automatikusan hozzárendeli a /swap csatolási pontot.
A cikk írásakor főleg a Windows-ra volt jellemző a lapozó fájl, de azóta sok disztó, például az Ubuntu is áttért lapozó fájlokra.
A / partíció méretével kapcsolatban általában a disztribúció készítője szokott ajánlásokat tenni. Azokkal a rendszerekkel amivel foglalkozom minimum 64 GB-ot szoktam megadni. Kezdő felhasználóknak, akik nem tervezik a teljes Linuxra váltást, bőven elég. Ha timeshift rendszermentőt is fogsz használni, akkor 120 GB-tal már magabiztosan lehet használni mindent, de például a szerverem 32GB-os SSD-re van téve...
Windows-on megszokott praktika, hogy particionálással leválasztjuk a felhasználói adatokat a rendszertől. A könyvtárakként való azonosítás itt mutatja meg igazi erejét. Linuxon akár egy komplett másik merevlemezt is szentelhetünk a /home könyvtárnak. Particionáláskor tehát nincs más dolgunk, mint megadni csatolási pontnak hogy /home. A legtöbb felhasználónak ennyi tudás pont elég! Nem is volt olyan nehéz igaz?
Fájlrendszerek
Jelenleg a legtöbb Linux disztribúció alapértelmezett fájlrendszere az ext4. Eléggé kiforrott, teljesítményével sincs komolyabb probléma. Visszafelé is kompatibilis a korábbi ext2 és ext3 rendszerekkel szinte minden dologra ezt érdemes használni. A legtöbb Disztribúció támogatja az NTFS meghajtókat is, de ezek teljesítménye és a támogatása elmarad a natív Linuxos fájlrendszerektől.
Jó tudni: Vannak kivételek, mint például az openSUSE, ahol btrfs és az xfs fájlrendszerek kombinációját használják. Azonban semmi sem szentírás! A felhasználók szabadon választhatnak a nekik tetsző megoldások között. Azóta komplett cikket írtam a témáról, kifüggtem az egészet. De a konklúzió még mindig az Ext4 használatára int mindenkit.
Fstab
Az /etc/fstab fájlban tárolja a Linux a partíciók csatolási pontjait. Ez egy nagyon fontos fájl, szerkesztése gondos odafigyelést igényel. Létezik néhány grafikus program a könnyebb és biztonságosabb szerkeszthetőség érdekében. Az egyik például a Gnome-Disk-Utility, a másik pedig az NTFS-Config, ami szinte elengedhetetlen egy Windows felhasználónak.
Rendszerindítás
A Linux betöltője a GRUB, újabban Systemd Boot. Támogatja például a Windows-t is, ezért teljesen alkalmas dualbootolásara is. (A cikk írásakor még nem volt UEFI és GPT otthon, ezért ezekkel nem volt tapasztalatom.)
A telepítéskor általában megkérdezi a telepítő, hogy melyik merevlemezre települjön. A lemezeket általában mozaikszavakkal, betűrendben jelölik a csatlakozási sorrendnek megfelelően. Például sda, sdb, vagy hda,hdb stb. Ha több merevlemezzel rendelkezel, nem javasolt másik fizikai merevlemezre telepíteni a rendszerbetöltőt, mert ezzel az azon található rendszer indíthatatlan állapotba kerül, és ha valami miatt el kell távolítanod a meghajtót, akkor a mostani rendszert sem fogod tudni használni. A Windows egyáltalán nem vesz tudomást más rendszerek létezéséről. Ha Linux telepítése után netán Windows-t kell telepítened, jó eséllyel készülj a legrosszabbra. A Legjobb óvintézkedés, fizikailag leválasztani a Linuxot tartalmazó merevlemezt. Ha közös merevlemezen találhatóak, akkor kézzel kell majd újratelepíteni a Grubot. Az UEFI megjelenése nagyban leegyszerűsítette az életet, viszont megjelent a /boot/efi partíció amire oda kell figyelni a telepítéskor, és a megfelelő zászlókat is be kell neki állítani. Az esetek 99%-ában vFAT lesz a fájlrendszer, néhány disztribúció emiatt panaszkodhat az fsck-ra induláskor.
Végszó
Remélem, valamennyire sikerült betekintőt nyújtani a Linux működésébe. Ezekkel a kulcsfontosságú információkkal a hátunk mögött, már sokkal nagyobb eséllyel sikerül majd telepíteni egy Linux disztribúciót.
A cikk eredetileg 2015.08.05-én jelent meg a DirtyWindows.hu oldalon, gondoltam megnézem mennyire állja meg ma a helyét, és végül is... kiraktam. Köszi hogy elolvastad. (ismét?)