A kezdeti negatív benyomásaimat hátrahagyva elhatároztam, szeretni fogom ezt a rendszert. A megoldás viszonylag egyszerű. Vissza kell menni az Arch gyökerekhez. Minden Manjaro jellegzetességet háttérbe szorítottam, és hagytam érvényesülni a tervezőket. A kulcs a mnajaro-gnome-vanilla nevű csomag volt, ami egy újraindítás után sikerrel visszaállított mindent gyárira. Ezután csak a Gnome Tweak-ben kellett kitakarítani mindent. Ennek következtében egy csapásra elkezdtem élvezni a használatát.
Csomagkezelő
Tudtam végre koncentrálni a jó dolgokra. Az egyik jó dolog pedig a programok telepítése és maga a csomagkezelés. Nem olyan robusztus mint egy APT, de sokkal gyorsabb és könnyedebb az egész. Maga a csomagok is ilyen egyszerűek, kár hogy mindenhol a deb és rpm az egyedüli opció. Ez hozta magával az AUR (Arch User Repository) szükségességét. Kényelmesebb, univerzálisabb megoldás mint a PPA-k, ráadásul kevesebb macera van vele. De fontos tudni, csak a felhasználókra van bízva mennyire biztonságos. Érdemes kézzel átnézni a PKGBUILD fájlokat minden telepítés előtt. Szóval én ezért inkább mellőzöm az AUR-t. Lusta vagyok, hogy mindent átnézzek, nem is értek hozzá.
A Pamac nagyon jól sikerült grafikus csomagkezelő van minden: Alpm, AUR, Flat, Snap és mégsem érződik lassúnak. A rendszer frissítéseit is szépen kezeli, és mindig egyértelműen jelzi a függőségeket. Ez az egész program telepítő téma valamikor a „szoftverközpont” filozófia erőltetésénél csúszott félre vagy 10 éve. Felüdülés volt látni végre egy felületet amit gondolkodó embereknek találtak ki, és nem egy elméletben is alig létező potenciális kezdő Linux felhasználó kedvéért butítottak nullára. Szóval én azt látom az Ubuntu megy a saját feje után, a Debian alig tartja életben a Synaptic-ot, a Fedora nem is erőltette meg magát. Szóval van egy szakadék, vagy a Gnome Software vagy ennek valamilyen megfelelőjét használod, vagy a terminált. Ebbe a résbe pozícionálták Linux Mintet és a Manjaro-t is.
Hardvertámogatás
4.19 LTS kernelt használok régóta. A WiFi támogatás ebben sem hibátlan de az esetek nagy részében működik rendesen. Nem tudom mit csináltak a Manjaronál de stabilabb mint a Debian 10, ráadásul a gépem ventilátorát se hallom bekapcsolgatni. Pont annyira jó mint a gyári OEM amit a Dell összekalapált. Nagyon elégedett vagyok vele, bár ilyen könnyen lehetne váltogatni más rendszerek alatt. Mert megint csak egy olyan előny, amit a Linux Mint és a Manjaro tett széleskörűen elérhetővé. Debian és Ubuntu alatt lehet mókolni a tárolókat vagy megpróbálni valamelyik xanmod variánst ha valami elromlik esetleg mainline, de sok sikert… openSUSE alatt találni ezt azt a közösségi tárolókban, de Fedora veszett ügy. Vagy felraksz egy verziót kézzel és akkor veszed a fáradságot és néha követed a kernel.org verzió bejelentéseket, rosszabb esetben sose frissíted, vagy addig javítod míg el nem romlik. Megint csak a két szélsőség közé ékelődik a Manjaro és milyen jól tették.
Stabilitás
Ennek megítéléséhez kevés ideig használtam még a rendszert, de az látszik hogy ez nem egy Bleeding Edge disztró. A csomagok valamennyivel régebbiek mint Arch alatt, hogy ez most mit jelent stabilitás terén nem tudom, talán több idő van, hogy kiderüljön valami kritikus hiba, de sokáig tud idegesíteni ha apróságok mennek tönkre. De ez se olyan már mint 10 éve, amikor minden főverzió érdekes volt, meg alapjaiban változtatott a dolgokon. 2019-2020 a Peak Desktop Linux éve volt szerintem, nem történnek már cifraságok. A kernelt most hagyjuk…
Szóval igen, jó kis disztribúció ez a Manjaro. Lehet jókor voltam jó helyen, lehet holnap kigyullad a laptopom tőle ki tudja. De most jelenleg jó, és szeretem. Már hiányzott egy kis distro hopping.