Több mint 10 éve ismerkedtem meg az Ubuntu GNU/Linux operációs rendszerrel. Egy általában véve nagyon képzett és hülyeséget kevésbé toleráló közösség része lehettem, jólesett az 1%-ba tartozni. Jó volt kiszúrni az Ubuntus gépeket a "vadonban" tökéletes témaindító volt. A legvalószínűtlenebb helyeken találkozhattunk vele, például a Hegyalja fesztiválon egy kioszkban, vagy egy még el nem készült utastájékoztató rendszer alapjaként egy kisvárosi vasútállomáson. Pár év alatt de-facto sztenderdként beszélt róla mindenki akinek volt minimális fogalma arról, hogy létezik a Windowson túl is élet. Voltak kritikák, de általában olyan tapasztalt Linux felhasználók fogalmazták meg őket, akik ismerték hogyan kellene ezeknek a dolgoknak működni. Mondhatni az Ubuntu generáció azóta már régen felnőtt, aztán vagy megmaradt Linuxos vagy elkezdett dolgozni és már nincs ideje ilyenekkel foglalkozni csak használja amit aláraktak.
Linux for Human Beings
Az Ubuntu azért volt különleges, mert a 4.10 kiadással megtörték azt a paradigmát, hogy a multiknak és fejlesztőknek reszelt kiadásokat próbáljuk letölthetővé tenni az átlagember számára. Felismerték a piaci rést, ahol van még hely egy barátságos disztribúciónak. Megnézték mi az amit viszonylag könnyű használni és elkezdték a saját gondozásukba venni. Ez volt a Debian. Mindenki csodákat mesél a megbízhatóságáról és kiforrottságáról, magáról az egész Debian projektről, erre idejön ez a kakibarna -testing- bénaság és learatja a sikereket. Valahogy így élhették meg az akkori felhasználók az Ubuntu megjelenését. Ubuntu egy ősi szó: Nem tudom felrakni a Debiant.
Az Ubuntunak eredetileg két célja volt, könnyű telepíthetőség és minőségi válogatott szoftverkínálat. Ezt meglepően jól hozták az akkori verziók és a siker nem maradt el. Akkoriban hülyeségnek tűnt, hogy felhasználóbarát telepítőre és szépre csiszolt témákra fecséreljük az időt. Az eszmék és a pragmatizmus nem szerette az ilyen kicsapongásokat. Pedig az esztétika nagyon fontos, az Ubuntu talán első nagy vívmánya a Microsoft ClearType szabad szoftveres megfelelőjének elterjesztése volt, Ubuntu előtt mindenki megelégedett a CRT monitorokra szánt betűkészlettel, viszont az LCD monitorok elterjedésével ez is megoldásra váró feladat volt, és az Ubuntu megcsinálta, nem csak az alkalmazásokon hanem mindenhol. Az is furcsa volt, hogy nem nagyon használja szinte sehol a Linux kifejezést a márkaépítés során.
2011 a Gnome-Unity apokalipszis
Az Ubuntu legnagyobb megpróbáltatását a Gnome Shell bemutatása jelentette. Akkoriban az volt maga az ördög manifesztációja. Semmivel nem működött, semmi, nem úgy volt benne mint ahogy azt eredetileg megszokhattuk, és minden hasznos funkciót kivettek, vagy kevésbé konfigurálhatóvá tettek. Dönteni kellett, bevállaljuk a pofont és felülünk a Gnome vonatra, vagy megpróbáljuk a saját utunkat járni, amiből talán egyszer jó is kisülhet. Megcsinálták 2011-ben a Unity asztalfelületet, ami elnyerte a citrom díjat abban az évben. Szerintem még jobban utálta mindenki mint a Gnome 3-mat. Talán ha jobban kommunikálták volna mi az az LTS és mire jók a féléves kiadások akkor kevesebb kritikát kaptak volna a szoftverek minősége terén.
A
mobilos piacon futott kört inkább nem is részletezném túlságosan, de
egyre jobban elterjedt a nézet, hogy a Canonical csak azért csinál
dolgokat, hogy utána kukába dobja az egészet és csalódást okozzon
felhasználók ezreinek.
A nagyobb nyilvánosság nagyobb kritikát is jelent, például volt pár fiaskó az Amazonnal kapcsolatban, volt aki egyenesen kémszoftvernek nevezte az Ubuntu Unity felületébe integrált kereső boxot. Nem kezelték jól a kritikákat, és belestek a multik csapdájába. Elindult a https://fixubuntu.com/ weboldal is, ahol megmutatták hol lehet kikapcsolni az Amazon keresőt, de erre először csak jogi úton válaszoltak. Végül belátták, hogy a dashba épített kereső életképtelen. Végül visszavonták a módosítást, majd később az egész Unity felhasználói felületet megszüntették. Beálltak a sorba, és elkezdték csiszolgatni a Gnome 3 felületet, megint főleg az apróságokra és esztétikumra mentek rá. Az erőforrásokat mára a felhőalapú megoldásaikba csoportosították át, ami minket végfelhasználókat már annyira nem érint.
A fiaskók nagyobb teret engedtek a közösségi disztribúcióknak. A második legtöbbet savazott disztribúció az Ubuntu után az a Linux Mint. Rengeteg botrány és dráma övezte a feltörekvő disztribúciót, de lassan felnőttek. A legsúlyosabb hiba, az volt amikor fertőzött ISO képfájlok kerültek a hivatalos oldalra egy támadást követően. Máig érezteti hatását a felhasználók között, és disztró háborúk atomfegyvereként használt malőrré nőtte ki magát.
Itt az ideje megoldani a Linuxok legnagyobb problémáját a visszafelé kompatibilitást. Konstruktív hozzáállást még nem igazán tapasztaltam a mostani fiaskó alatt. Abszurd dolognak tartom, hogy egy zárt forrású hasonlóan botrányhős vállalat béna szoftvere miatt tömegesen kellene elhagynunk az Ubuntu használatát. Azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy ne lehetne megoldani ezen csomagok terjesztését az alkalmazással együtt. Inkább csak arról van szó, hogy mostantól nem rakja alánk valaki ingyen és dolgozni kellene vele, hogy továbbra is működhessen. Az ilyen könyvtárak és függőségek miatt szinte nem beszélhetünk Linuxok alatt normális visszafelé kompatibilitásról. Ezekből a drámákból a jövőben egyre többre lehet számítani, hisz mai napig nincs igazi univerzális alkalmazásformátum ami minden disztribúció alatt egyformán működne. Az egész Linuxos kultúra idáig folyamatosan előrefelé gondolkodott, itt nincsenek megoldva azok a dolgok amiket a Windows már 20 éve nagyon ügyesen csinál. Hisztivel ezek a dolgok nem fognak megváltozni.
Támogatás: PayPal
A nagyobb nyilvánosság nagyobb kritikát is jelent, például volt pár fiaskó az Amazonnal kapcsolatban, volt aki egyenesen kémszoftvernek nevezte az Ubuntu Unity felületébe integrált kereső boxot. Nem kezelték jól a kritikákat, és belestek a multik csapdájába. Elindult a https://fixubuntu.com/ weboldal is, ahol megmutatták hol lehet kikapcsolni az Amazon keresőt, de erre először csak jogi úton válaszoltak. Végül belátták, hogy a dashba épített kereső életképtelen. Végül visszavonták a módosítást, majd később az egész Unity felhasználói felületet megszüntették. Beálltak a sorba, és elkezdték csiszolgatni a Gnome 3 felületet, megint főleg az apróságokra és esztétikumra mentek rá. Az erőforrásokat mára a felhőalapú megoldásaikba csoportosították át, ami minket végfelhasználókat már annyira nem érint.
Linux Mint
Dráma Dráma Dráma
Az egész új hullámos hangulatkeltés egy cikkel és a cikkre adott válaszvideóval kezdődött. Sarkosítva ez a cikk azt állította, hogy a Linux Mint-et csak olyanok használják akik nem tudják hogyan kell média kódolókat telepíteni meg nem boldogulnak a flash playerrel. Mivel ezek a napok már megszűntek jobb ha a Linux Mint is megszűnik és csinálnak egy hivatalos Ubuntu kiadást belőle Cinnamon asztallal. A szerző egy olyan jelenséget próbált meg problémának beállítani, ami igazából a Linuxok erősségét is jelenti. Ez pedig a diverzitás. A cikk elérte hatását, jöttek a kattintások és megszólaltak azok a felhasználók, akik rávilágítottak a cikk gyengeségeire is.A gaming apokalipszis
Az elmúlt évek során a Linux szépen lassan elkezdte ledolgozni a hátrányát a Windows-zal szemben, ha játékokról van szó. A Steam megjelenése sokak számára jelentette a killer feature bemutatását. A Canonical jött és belerondított ebbe is. Bejelentették, hogy mostantól a 32bites könyvtárakat sem fogják támogatni a 19.10 kiadást követően. Azonnal kiborult a bili a fejlesztők között, és a Steam for Linux egyik fejlesztője bejelentette, hogy nem támogatja tovább az Ubuntu operációs rendszert. A döntés átgondolatlanságát mutatja, hogy az egyik saját hivatalos kiadásuk jövőjét is veszélybe sodorták. Egykoron szebb napokat is megélt Ubuntu Studio, például nagyban függ a 32 bites alkalmazásoktól. A sokak által használt WINE Windows kompatibilitási réteg is nagyban függ a 32 bites erőforrásoktól, ami nélkül pedig nincs Windows játék Linux alatt. Úgyhogy a Canonical végül úgy döntött, hogy nem dobnak ki mindent, hanem néhány dolgot még támogatnak, hogy a mostani funkciók életképesek maradhassanak. Viszont a kár már megtörtént, ismét sikerült az Ubuntu levesébe pottyantani. Nekem úgy tűnik máig nem értik a saját felhasználóikat, a Steam hiszti pedig még nagyobb meggondolatlanságra vall, ha ilyen könnyű lenne másik disztribúciót használni, mint ahogy twitteren bejelenteni valamit akkor már rég megszűnt volna az Ubuntu, és rég mindenki Linuxot használna mindenre.Itt az ideje megoldani a Linuxok legnagyobb problémáját a visszafelé kompatibilitást. Konstruktív hozzáállást még nem igazán tapasztaltam a mostani fiaskó alatt. Abszurd dolognak tartom, hogy egy zárt forrású hasonlóan botrányhős vállalat béna szoftvere miatt tömegesen kellene elhagynunk az Ubuntu használatát. Azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy ne lehetne megoldani ezen csomagok terjesztését az alkalmazással együtt. Inkább csak arról van szó, hogy mostantól nem rakja alánk valaki ingyen és dolgozni kellene vele, hogy továbbra is működhessen. Az ilyen könyvtárak és függőségek miatt szinte nem beszélhetünk Linuxok alatt normális visszafelé kompatibilitásról. Ezekből a drámákból a jövőben egyre többre lehet számítani, hisz mai napig nincs igazi univerzális alkalmazásformátum ami minden disztribúció alatt egyformán működne. Az egész Linuxos kultúra idáig folyamatosan előrefelé gondolkodott, itt nincsenek megoldva azok a dolgok amiket a Windows már 20 éve nagyon ügyesen csinál. Hisztivel ezek a dolgok nem fognak megváltozni.
Támogatás: PayPal